Forradalom - köztársasági szakasz 

Előzmények

1792. augusztus 10-én a törvényhozó testület képviselői, szembetalálva magukat a fellázadt párizsiak Tuileriákban végrehajtott dúlásával, kénytelenek voltak fogadni XVI. Lajost a Nemzetgyűlésben, felfüggeszteni a királyi hatalmat, bebörtönözni a királyt, és ígéretet tenni egy Konvent összehívására, amely új alkotmányt készít.

Alapelvként azonnal elfogadták a 21 éven felüli férfiak általános választójogát. Ezzel Franciaország lett a világon az első állam, ahol általános és szabad választásokat tartottak, függetlenül rangtól, vagy társadalmi osztálytól. A polgárok elektorokat választottak, akik választották a képviselőket.

A választásokra szeptemberben került sor. A részvételi arány igen alacsony volt, alig haladta meg a 10%-ot. Mivel sokan nem mertek szavazni, az aktív, de radikális hangadók uralták el a közéletet.

A Nemzeti Konvent első alkalommal a Köztársaság kikiáltásának napján, 1792. szeptember 21-én ült össze a Tuileriák lovardájában. A 749 képviselő három nagyobb csoportot képezett:

• girondisták: mérsékelt köztársaságpártiak, a nagy- és középpolgárság gazdagabb részét képviselték. Nevüket onnan kapták, hogy többségük Girond megyéből érkezett, számuk 135-165 fő között volt. Legismertebb képviselőik: Brissot, Condorcet, Roland. Az amerikai típusú, szabadelvű képviseleti demokrácia hívei voltak.
• hegypártiak - radikális csoportosulás. Az elnevezés onnan származott, hogy az ülésterem felső soraiban ültek, de jakobinusoknak is szokás nevezni őket, mert többségük a Szent Jakab-kolostor épületében ülésező klub tagja volt. A kis és középpolgárságot képviselték, létszámuk az idők során 120-200 fő között változott. Legnevezetesebb vezetőik: Robespierre, Danton, Marat, Desmoulins, Saint-Just. A Rousseau által megálmodott ideális államot szerették volna megvalósítani. Háborús helyzetben a diktatúrát és a terrort is szükséges eszköznek tekintették.;
• mocsár vagy "lapály" - a képviselők többsége, akik politikailag semlegesek, a korszak kezdetén többségében inkább a girondista, később a jakobinus eszmékhez álltak közelebb, számuk kb. 500 fő volt;

Időszakai

A Nemzeti Konvent története három időszakra osztható:

1. Girondi Konvent (1792. szeptember 21-1793. május 31.)

Az első időszak során a Konvent:

• megdöntötte a monarchiát (1792. augusztus 10.),
• kikiáltotta a köztársaságot (1792. szeptember 21.),
• árulásért halálra ítélte XVI. Lajost, akit 1793. január 21-én ki is végeztek,
• a hegypártiak nyomására létrehozta a Forradalmi Törvényszéket (1793. március 10.), amely halálra ítélte többek között Mária Antónia francia királynét (1793. október 16.), valamint
• felállította a végrehajtó hatalmat gyakorló Végrehajtótanácsot.

Szembetalálva magát a gazdasági és pénzügyi nehézségekkel,

• fixálta a forradalmi pénz, az asszignáta értékét (1793. április 11.),
• maximálta a gabona árát (1793. május 4.).

Mindezek rendkívül bonyolult és összetett politikai és katonai környezetben zajlottak. A király kivégzésének az lett a nemzetközi következménye, hogy Anglia csatlakozott a Franciaország ellen harcolókhoz, és létrehozat az első koalíció nevű katonai szövetséget, melynek további tagjai Ausztria, Porsoszország, Hollandia, Spanyolország és több itáliai állam.

A belső feszültség is erősödött. 1793 márciusában Vendée tartományban ellenforradalmi felkelés robbant ki a parasztok körében. Az egyháziak és a nemesek is csatlakoztak a felkeléshez, melyet Anglia is támogatott.

Politikai téren egyre többször vádolták a girondistákat megalkuvással, túlzott mérséklettel, sőt árulással. A Konventtel szinte egyenértékű hatalmi központ maradt a jakobinusok vezette, és a sans-culotte tömegek támogatta párizsi Községtanács. A Községtanács követelőzésére a Konvent egyre radikálisabb intézkedéseket hozott. A girondisták szerették volna megvédeni a forradalmat, de elutasították a szabadságjogok korlátozását és a forradalmi terrort.

A gazdasági nehézségek okozta éhezés növelte az elégedetlenséget, aminek eredményeként 1793. június 2-án a Nemzeti Gárda ágyúkkal vette körbe a Konventet, és elűzte a girondista képviselők nagy részét. A mocsár tagjai pedig félelmükben a jakobinusok mellé álltak.

2. Hegypárti Konvent vagy jakobinus diktatúra (1793. június 2.-1794. július 27.)

Válaszként a külső fenyegetésre, valamint az ellenforradalmi és girondista megmozdulásokra, a Hegypárti Konvent fokozatosan egy diktatórikus, centralizált államhatalmat építettek ki.

• 1793. június 24-én megalkottak új egy alkotmányt, melyben az emberi jogokat kiegészítették a munkához, oktatásho és szociális juttatásokhoz való joggal.
• a végrehajtó hatalmat a Közjóléti Bizottság kezébe adta (élén Robespierre és Saint-Just)
• 1793. szeptember 17-i rendeletével a Népjóléti Bizottság égisze alatt bevezette a Nagy Terrort (gyanúsak elleni törvény),
• elfogadta az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának újabb változatát.
• 1794. június 10-i prairiali rendeletével a végsőkig fokozta a terrort.

Gazdasági téren a sans-culotte-oknak kedvező intézkedéseket hoztak. Bevezették az ármaximálást, az emigránsok földjeit szétosztották. Eltörölték a földesúri szolgáltatásokért fizetendő megváltást. Eltörölték a gyarmatokon a rabszolgaságot.

Katonai téren a Népjóléti Bizottság Lazar Carnot vezetésével népfelkelést hirdetett, majd bevezette az általános hadkötelezettséget. A néphadsereg kiképzetlen volt ugyan, de nagy létszámú; ezen felül lelkesnek, gyorsan mozgónak és kíméletlennek bizonyult. Mivel minden erőforrást a hadsereg felszerelésére, a védelem megszervezésére fordítottak, az európai koalíciós erők felett győzelmet arattak.

Az ármaximálás miatt megerősödő feketekereskedelem újabb vagyoni különbségeket és ínséget idézett elő, különösen miután a bérmaximálást is bevezették.

Még a korábban érvényesülő jogok sem voltak biztosítottak. A sajtót és az ellenvéleményeket elhallgattatták, és a szabad vallásgyakorlást is megakadályozták a templomok bezárásával.

Kiéleződött a hatalmi harc a hegypárton belül is. A terror már a párt vezető alakjait, Dantont és Desmoulint is elérte. Robespierre szerint a terror és az erény közös uralmára van szükség. Új államvallássá tette a Legfőbb Lény kultuszát, forradalmi naptárt vezetett be.

A Konvent thermidori összeesküvői végül vád alá helyezték Robespierre-t és a Közjóléti Bizottság tagjait, s másnap több mint száz jakobinust ítéltek halálra és végeztek ki.

3. Thermidori Konvent (1794. július 27.-1795. október 26.)

Robespierre eltávolítása lehetővé tette a thermidoriaknak, hogy ellenlépéseket tegyenek a sans-culotte-ok és a jakobinusok ellen.

A Konvent a girondi elvekhez tért vissza. Főbb művei közé tartozott:

• a Jakobinus Klub feloszlatása,
• a liberális gazdasághoz való visszatérés, az árakat maximáló törvény hatályon kívül helyezésével (1794. december 24.),
• az állam és az egyház szétválasztásának megerősítése (1795. február 21.),
• az új alkotmány megszerkesztése, mely bevezette a "cenzushoz kötött" (meghatározott vagyonösszegeket feltételező) szavazati rendszert.
• Kétkamarás törvényhozást alkotott (Vének Tanácsa, Ötszázak Tanácsa), mellyel a Nemzeti Konvent feloszlott.

1795. október 26-án adta át a helyét a Direktóriumnak vagyis egy ötfős kormánynak.

Összegzés

A Nemzeti Konvent volt a francia történelem első általános választásokkal létrehozott - egyben az első köztársasági - nemzetgyűlése. Állandó ellenőrzést gyakorolt a végrehajtó hatalom felett, szociális, politikai és katonai értelemben pedig kivételes megújuló képességről tett tanúbizonyságot. A megyékhez vagy a hadsereghez küldött biztosok munkája lehetővé tette az ország védelmi képességének egységes elvek szerint történő megteremtését. Sikerült elkerülnie a súlyos polgárháborút és az ország megszállását. Noha egyes történészek és politikusok ma is vitatják a terrornak, XVI. Lajos perbefogásának, vagy a vendée-i háborúnak szükségességét, a Konvent képes volt megmenteni az 1789. évi forradalom vívmányait, és egész Európába exportálni a forradalmi eszméket.

Kornis Anna

Feladat: https://www.jigsawplanet.com/?rc=play&pid=02b1e9d5c8cb